Ráhangoló

  Kinyitottam reggel a hálószobánk ajtaját, és kiléptem az erkélyre. A kilátás lélegzetelállitó volt és a levegöt olyan frissnek éreztem, mint amikor esö után  a nap elsö sugarai megérintik a földet. Legszivesebben kiáltottam volna, hogy "Buenos días  España"-Jó reggelt Spanyolország- " Mély levegöt szippantottam, a távolba tekintettem, ahol hatalmas hegyek öleltek körbe bennünket. A felhök bekúsztak a völgyekbe és kissé elhomályositották a környéket. Felhoztam a  frissen fözött kávét, és kortyonként lassan élvezettel iszogattam odakinn. Mostanában nem szántam sok idöt az elfogyasztására, nem úgy szoktam, de el akarom engedni tudatosan a berögzött szokásaimat, és Tamás is csatlakozott hozzám. Kell hogy legyen  "ÉN" idö, a "TE" idöd...amikor még nincs zaj...mielött elkezded a napod...életed egy napját :-)

  Eldöntöttük, hogy lassulunk, ahogyan a spanyolok is  teszik körülöttünk. Muszáj akklimatizálódni, mert egyébként ki fogunk nagyon lógni a sorból, amit annyira azért nem szeretnénk :-) Össze vagyunk zárva hosszú órákat, napokat az itt élö és dolgozó emberekkel, tehát a nyelvüket és a stilusukat is át szeretnénk konvertálni a saját életünkbe, hiszen ezért jöttünk. Mi vagyunk a saját urai önmagunknak. Ugye egyetértesz? Hát megbeszéltük magunkkal...és elkezdtük a lazulást :-)

Munkás hétköznapok

  Teltek múltak a napjaink Déniában, dolgozgattunk, Victor a 30 éves kömüvessel, aki többet énekelt, mint haladt a falak épitésével, szerintem az X-Factor selejtezöjére gyúrt. A másik segéd kömives mester Miguel Kolumbiából érkezett 5 hónappal ezelött, Föni ezer éves narancssárga Jeep-jével rombolt minden reggel pár perccel 9 elött a rezidenciára és este 6 után eltünt olyan porfelhöt hagyva maga mögött, mint a Kengyelfutó Gyalogkakukk :-)

  David naponta irt, és jött, elöfordult, hogy naponta többször is, mindenki nagy örömére :-)...érdeklödött minden rendben zajlik-e. Próbáltam óvatosan ecsetelni neki, hogy sajnos nem, mert a feszültség egyre nö az angol házaspárral, puskaporos a levegö.  Látszólag odafigyelt, ......de a másik pillanatban már a majdnem szüntelenül csörgö mobiltelefonja tapadt a fülére. Próbáltuk valamennyire tolerálni a dolgokat a saját érdekünkben...bár férjem véleménye szerint nem kell. Nála minden ember fehér lappal (Tabula Rasa-val) - indul, mindegy elötte ki és mit mondott éppen róla.  Nyilván aki  bepiszkitotta az baromira tudni és érezni fogja utána :-)

  Ezúton is igy történt, nem volt nagyobb vitánk velük,  megbeszéltük emberi hangon és stílusban nekünk mi nem tetszik, hogyan lehetne jobb talán mindenkinek kicsit másként. Egyet is értettek..... ami sajnálatos, hogy ezután sem változtattak szinte semmin. Feltünés nélkül kerültük öket, és a velük való csevegést minimalizáltuk.

  A ház egyre kényelmetlenebbnek tünt, nem tudtunk délután pihenni, mindig fúrtak, faragtak, falakat bontottak, hajunk és szempillánk összé változott akkoris, ha csak végigsétáltunk az emeleti folyosón...Sem a társaság, sem a körülmények nem javultak érdemben. Annak ellenére sem, hogy megkaptam a titkos jelszavát a Fönöknek ami azt jelentette, hogy be tudtam lépni a workaway-es oldalára, tehát pontosan tudtam, kik érkeznek hamarosan...egy 40 éves belga srác, 4 francia fiatal egyetemista 19-20 évesek, egy angol egyedülálló 44 éves tanárnö...szóval privát bejárásom volt a weblapjára...ami igen izgalmasnak tünt...eleinte..Késöbb már terhesnek éreztem több szempontból is, válaszolgatni angolul a jelentkezöknek, akik éppen ide szeretnének jönni dolgozni.

  Legszivesebben elmondtam volna nekik, hogy ne gyertek, mert itt nem biztos, hogy az fog történni amit elképzeltetek magatoknak.....Akinek van összehasonlitása, talán azonnal elmegy az elsö éjszaka után...talán pár napot marad.  Persze lehet, olyan is lesz akinek tetszeni fog, és nem fogja zavarni ami bennünket igen. Egy szó mint száz, döntse el mindenki saját maga, nem a mi dolgunk itélkezni mások élete felett. 

  Az összetartó, egymást támogató közösség,  a  kulturális különbségek találkozása, a közösen töltött napi munka, a hétvégi programok, és az esti  nagy beszélgetések az igazi célja ennek a kezdeményezésnek. Mivel nem igazán éreztük ezt,  elhatároztuk 3 hét után...elhagyjuk a helyet és hamarosan bejelentem Davidnak...aki paella fözéssel -ejtsd paejja - ami egy tradicionális spanyol rizsétel- és családja bemutatásával szeretett volna meglepni bennünket szombaton.

  Hosszú sztorit rövidre zárva, mivel a fehér lapját többször bepiszkolta ö is, gyakran  indokolatlanul  munkára buzditott bennünket a hivatalos munkaidö után, irogatott sokszor szabadnapjainkon is,  több napot vártunk a megrendelt élelmiszerre, amiböl sok minden meg sem érkezett soha...eldöntöttük nem veszünk részt a családi paella party-n. Egyébként is késön értesitett róla, már a saját szabad programunkra igyekeztünk. Csipogott is a kisregénye a telefonomon szüntelenül.

  Ennyit a jó emberismeretemröl :-) Be kell ismernem, hogy tévedtem vele kapcsolatban. Az elsö benyomás a kedves, nyugodt, higgadt stilusa miatt megtévesztett. Gyorsan formáltunk róla pozitiv véleményt, talán illuzionáltuk öt. A lényeg, hogy kapcsolatunk nem kétoldalúan müködött.....vele sem, ráaadásul, ami nehezitette, hogy csak rövid intervallumokat töltöttünk együtt. A legjobbat adtuk magunkból, öszinteséget, kiszámithatóságot és kemény munkát kapott tölünk. Meglátásunk szerint, ö csak kért és számonkért, sosem volt még csak hálás sem. Gyorsan felismertük, hogy nekünk nem erre van szükségünk, és ez a lényeg! Nem hagyjuk kihasználni magunkat, ha nem kapunk semmit abból, amit igért (megfelelö szállás, elegendö élelmiszer, biztonságos lakhatás és körülmények) mi sem adunk többet. Punktum :-)

  Közben lázasan kerestük az új helyeket, irtuk a leveleket az oldalon található last minute cimekre, érdembeni válasz nem érkezett sajnos. Nem tudom te hogy vagy ezzel, de amikor  eldöntöm most...az nálam most...nem várok éveket...soha többé. Csernus doktor - aki pszichiáterböl lett borász- elöadásán hallottam egyszer, hogy eleinte vársz 10-20 évet egy rossz kapcsolatban, egy számodra nyomasztó munkahelyen, aztán egyszercsak eldöntöd, hogy váltasz, majd arra gondolsz: Miért nem tettem ezt meg elöbb? A következö ilyen tipusú döntéshez már elég lesz sokkal rövidebb idö, talán csupán két év vagy két hónap. Egyet kell értsek vele ebben. Nekünk 3 hétre volt szükségünk :-) Nem láttuk tovább értelmét még több idöt és energiát invesztálni ebbe a "munkahelybe" és "kapcsolatba".

  Még elindulásunk elött eldöntöttük, hogy feleslegesen nem költünk, például túl sokat extra utazgatásra, avagy luxus kajákra olyanokra mint : Albinó kaviár, homár, aranypehely, száritott Ibériai sonka, Kopi Luwak kávé, Matsutake gomba, sáfrány, stb. stb. :-) Nyilvánvalóan szükséged van egy pár útközben felmerülö apróságra, amit  nem irsz fel a házigazda listájára :-)  Amit biztosan leszögezhetünk, hogy nem lett volna pénztárcakimélö egy hotelben tölteni az idöt..ráadásul azt sem tudtuk volna, hogy hány napra foglaljuk le....mivel folyamatos levélirás ellenére sem találtunk semmi használható helyet...sem közelben, sem távolban..:-( Ennyit az utolsó pillanatos helyekröl, és arról, hogy nem jelentkeztünk be elöre legalább az elsö három helyre...a "bármi megtörténhet" esetére :-(

  Itt azért megemliteném, hogy a jelenlegi helyen sokat tanultunk....ott tanulsz a legtöbbet, ahol hegek maradnak rajtad...arra emlékezni fogsz...de tudod mit? Nem kesergünk rajta, megyünk tovább. A hegek begyógyulnak. Be kell, hogy gyógyuljanak, minél elöbb, annál jobb Mindenkinek :-) Megtettük a tölünk telhetö legtöbbet, ebböl  a szempontból is nyugodtak voltunk. Konkluzió mégis az volt, hogy látni szeretnénk a következö helyszint személyesen, amennyiben lehetséges: pontosítani a részleteket  a napi feladatokról, a kölcsönös elvárásokról, az étkezésröl, apróbb kivánságokról stb.  Ha már itt élünk, könnyebb elugrani bárhová.......

Neked milyen ötleted lett volna?

   Menni akarsz azonnal, eldöntötted....betelt a pohár....jelenleg nincs hová ....költeni sokat nem szeretnél, nincs ismerös....szóval? Neeemmm...a mezön nem szeretnénk aludni...sátrat nem hoztunk, hálózsákokat sem...és a kóbor kutyák is ott flangálhatnak éjjel......nem tudod hány napra kellene a hely....Nos? Mit agyalnál ki? Bekopogni sem szerettünk volna senkihez a 4 extra nagy és nehéz böröndünkkel.                                                                                                                                                         Mi használtuk a birtokunkban lévö információkat, a hitünket, a bátorságunkat....és még valamit.... Mindjárt elmondom, mit tettünk, csak türelem.....:-)

Megérkezett az új workawayer- Önkéntes- :-).

  Emlékszel még?...a 40 éves belga srác, Marcel.....egy kissé borús csütörtök délután megérkezett, saját lakókocsijával. Miután körbe vezettem a házban, eldöntötte, inkább a kocsijában alszik. Nem értettem miért?? :-) :-) Összedobtunk neki egy kis csirkés kinai piritott tésztát, ö megkinált belga sörrel. Az angolok kinn voltak éppen valami fontos délutáni vásárlási programon, igy volt kis idönk infót cserélni az új workawayer-rel, akinek személyében  egy igen szimpatikus, sokoldalú fickót ismertünk meg. Biztositási brokerként ügyködött, mielött útnak indult 3 nappal ezelött, ezt volt az elsö állomása, ahogyan nekünk is.  4 nyelven beszél társalgási szinten, saját országában mérve is magas fizetéssel rendelkezett, és "menö" munkakört töltött be. Mégis úgy döntött 20 év robot után, hogy most lett elég, és váltani akar. Nem szerette volna az elkövetkezö 20 évet is egy irodában, számitógép elött tölteni, és embereket rábeszélni arra, amiröl legszivesebben lebeszélt volna. Azt szerette volna  súgni nekik, hogy  ne kössetek biztositást, mert sokszor az apró betüs részben olvasható a sok-sok buktató, jobban jársz, ha  félre teszed a pénzed egy bizonyos százalékát minden hónapban.

  Kedvenc hobbija a siklóernyözés volt, elmesélte hogyan tanulta meg. Pár éve az elsö leckék elméleti tudása után felszállt a magasba...az oktatóval végig rádiós kapcsolatban volt. Figyelmeztette öt, hogy jobb lenne lejönni, és pihenni, de ö nem fogadta meg a tanácsot, igy pár perc elteltével az hiába irányitotta öt , az agya betompult és nem fogadta már be az infokat....szóval leesett egy nagy fa tetejére, és sikeresen fenn is akadt. Órákat lógott ott, amig le tudták szedni, és kimenteni. Azóta egy kicsit óvatosabb vakmerö Marcel :-) Mit is vár ettöl az utazástól kérdésemre azt felelte, csak élvezni szeretné minden pillanatát, és még további 4 országba készül tervei szerint...ezután Portugália, Franciaország, Olaszország, Szlovénia, és ahol a legjobban fogja érezni magát, ott letelepedik. A nyelvtudásával valószinüleg nem lesz gond, söt! Óriási elöny, kinyílik a világ...már egy idegennyelv ismeretével is ...

  Migráció....

  Napjainkban egyre többen  vándorolnak a világban egyedül, családosan...elgondolkodtatott......keressük az új kihivásokat, kalandokat, vagy csak egyszerüen élünk a lehetöségekkel? Mi lehet az oka szerinted? Elképzeled, hogy mi történne, ha mindenki feje tetején kis szolár lámpácska világitana, akik csak úgy utazgatnak a világban, mondjuk csak ma?....És te felülröl láthatnád? Bennünket sem társadalmi, gazdasági és politikai okok befolyásoltak, amikor elindultunk...valami egészen más motivált . Emlékszel még? Az elsö fejezetben már interpretáltam Neked..:-) 

  Marcel élvezte a közös munkát a férjemmel, rengeteget beszélgettek, nevettek, söröztek együtt, öröm volt öket látni, és tudni, hogy van valaki, aki hasonlóan vélekedik, mint mi úgy általában az élet - és  a házban lévö dolgokról is. Neki sem a munkával volt a problémája, imádta, amit csinált, letagadni sem tudta volna....de nem volt semmiféle olyan dolog, amire számitottunk, amiért regisztráltunk erre az oldalra. Nem volt igazi csapat, nem volt ott a család, aki szükség esetén összefog, támogat, a  szabályrendszer, amit követni tudtunk volna teljes egészében hiányzott, vagy  éppen az aki elmondja, miféle aktuális programokra érdemes ellátogatni a városban vagy környékén. Ebben az országban nem lógnak annyian az interneten mint például Angliában, inkább házon kívül töltik idejük nagy részét a spanyolok.  Sokszor nem könnyü tájékozódni, sok weblap nincs napra készen frissitve, ezen okból kifolyólag sokszor le lehet maradni érdekességekröl. Szimplán lehet, csak mi nem találtuk meg a megfelelö infos oldalakat. :-)

Egy kis izgalom :-)

  Folyamatosan, lázasan kerestük a közelünkben lévö helyeket, hová is tudnánk innen "elmenekülni", mert idöközben 2 munkás  egyik napról a másikra lelépett, és nem jött többé dolgozni. Marcel is megunta, hogy David emberszámba sem vette, sem az elsö bemutatkozás nem történt meg, sem köszönet nem hangzott el, soha semmiért..... 3 nap után útilaput kötött, elköszönt tölünk, Föninek hagyott egy búcsúlevelet és eltünt. Az angoloknak is eljött az utolsó napjuk....nem úgy.....:-) , találtak egy újabb helyet, aki végre befogadta öket...Allelluuujjjaaaaa :-) Nem cseréltünk telefonszámot :-)

  Fönök irt, hogy Madridban tölti a hétvégét, reméli minden oké....irtam neki, hogy semmi nem oké, mivel a két új melós ma csak délután fél 3-ra jöttek dolgozni- tudták nem lesz ellenörzés-, az angolok és Marcel is elhagyták a fedélzetet, és lassan nincs hely a házban, ahol nyugodtan le lehet pihenni,   vastagon áll a böröndökön is a por. Közöltem vele, hogy éjszakára  nem maradunk itt,  a házat nem érezzük biztonságosnak. A szobák falait elkezdték az emeleten is sorban kiverni, amiböl olyan por keletkezett, hogy a levegöt harapni lehetett. Délutánra 4-re kiderült, hogy nem lesz áram estére, tehát elemlámpa, vagy gyertya használatára lesz szükség. .....az esö elkezdett szemerkélni. Tudod amikor úgy minden összejön. Nem tudtam nyugodt maradni, söt...paprikás hangulatban voltam már...és menekülni akartam erröl a helyröl, soha többé vissza sem jönni ide. Most volt elég, tenni kellett valamit sürgösen. Közben irt a Tulaj, hogy azonnal indul haza Madridból....válaszoltam, hogy nem kell, semmi szükség erre, mi mindenképpen elhagyjuk a "Villa Putrit" :-) Úgy éreztem, hogy nagyon bátor voltam ezt mondani neki....még akkor fogalmam sem volt hogyan és merre lépünk tovább, csak azt tudtuk innen biztosan el.....

A megoldás

  Tájékozottságunknak  köszönhetöen, és egy kis agykontrollnak - tudod amikor lazán hiszed, hogy ennek sikerülnie kell, nem lehet másként! - felregisztráltunk még reggel egy COUCHSURFING - ejtsd káucs-szörfing- nevü weboldalra. Fenntartásokkal fogadtam elöször, viszont 1,5 éve Budapesten VILÁGJÁRÓK elöadásán vettünk részt párommal, és ott hallottunk róla bövebben több utazótól, hogy gyakran használják ezt a lehetöséget szálláskeresésre. Tájékoztatásul jegyzem meg, hogy ez  szintén az utazóknak létrehozott közösségi oldal, és a lényege, hogy ingyen szállást találhatsz a világ bármely pontján, illetve te is vendégül láthatsz utazókat a világ bármely pontjáról egy-két éjszakára. Fotókkal, bemutatkozással, véleményekkel együtt kiválaszthatod a számodra legnormálisabbnak itélt személyt, szobát, akikkel azonnal felveheted a kapcsolatot.

  Elkezdödött a hajsza....alkalmas, megbízhatónak tünö embert találni...aki beszél angolul..itt van lehetöleg a környéken..,,és nem utolsó sorban azonnal tudunk menni. Mit gondolsz mennyi esély volt erre? .....Mivel jó keresöje van az oldalnak, leszükitette nekünk..és találatként kidobott pár potenciális személyt. Ide is csak azoknak irtunk, aki véleménnyel rendelkezett, ha lehet többfélével is....3 igen kedves válasz érkezett, hogy bocsánat, de az egyik most vizsgára készül, a másik éppen külföldre utazik pár napra, a harmadik kórházban van...a türelem és az esély rohamosan fogyott......

   .....amikor számunkra az egyik  legszimpatikusabbnak látszó fickó, Mário elfogadta és vissza is igazolta jelentkezésünket- (1 hétre!) este fél 6-kor . Miután telefonszámot cseréltünk elküldtem neki a "jelenlegi otthonunkról" készült friss fotókat amire azonnal ez a válasz érkezett: Nem tölthettek ott tovább egyetlen éjszakát sem, azonnal értetek indulok, ellenörzöm a GPS koordinátákat, milyen távol vagytok tölem. Meghatódtunk, hogy ilyen emberek is léteznek még! Fogalmunk sem volt, ki ö, és miféle személy lehet, ö meg pláne nem ismert bennünket, de már nem is érdekelt, csak eltünni innen minél elöbb, ez lebegett a szemeink elött.. Fel sem eszméltünk a megkönnyebbüléstöl, amikor a következö üzenetet kaptuk töle: 40 perc mulva ott vagyok értetek és odaadom a teljesen üresen álló apartmanom kulcsát, ami jelenleg irodaként funkcionál.

  Ééééééssssss ahol addig maradhatunk, amig csak akarunk! Olyan érzés volt, mint amikor az emberi elmék találkoznak valahol egy másik sikon...mint egy adó-vevö készülék. Álmodni sem mertünk volna ettöl csodásabb meglepetésröl.   ..Bucsut intettünk a háznak, Déniának, és beszálltunk Márió autójába , aki éppen akkor érkezett a nagykapu elé amikor mi odaértünk....mint a filmekben :-). David küldte folyamatosan az üzeneteket, hogy ö azt hitte ez egy életre szóló kapcsolat lesz........Huuuhhhaaaaa ........mi teljesen másként éltük meg. Nyomtam egy utolsó üzenetet- All the best-Minden jót-Adios. Ami a lényeg, hogy egy nagy tapasztalattal lettünk gazdagabbak. :-)

   Megérkeztünk Gandiába, az apartman a 2. emeleten volt....kiszaladtam az erkélyre....pompás kilátás és éppen.... naplemente volt... A férjem egy csésze gözölgö teával lepett meg....és  miközben kortyolgattam, azon merengtem, ha erösen akarjuk, akkor igenis meg tudjuk változtatni a diszletet magunk körül. 

Záró gondolatok

   Kimeritö 3 hét volt ez, ami idö alatt elfáradtunk fizikailag, szellemileg. Jólesö elégedettséggel töltötte el  a  testünket, lelkünket, hogy megoldottuk a feladatot, felnöttünk hozzá. És valóban hálásak voltunk, valami leirhatatlan erönek, ami végig ott volt körülöttünk, támogatott és segitett bennünket NEM FELADNI. Egyszerü lett volna lefoglalni egy szállodát, hivni egy taxit és kipihenni a fáradalmainkat 2-3 hétig...de mi nem ezt választottuk. Ha a problémáinkon csámcsogunk...talán még mindig ott söpörgetnénk a port egymás szemöldökéröl.....A megoldás orientáltság elörevitt.

  A másik érdekesség, az emberismeret.....elsö benyomások...kedvesség, mosoly, talán a közös érdeklödési területek is...milyen csalóka lehet.....elképzelünk, elvárunk valamit a másiktól, másoktól...és nem úgy történik. Ott jönnek a csalódásaink. Nekünk is változni és változtatni kell, ami sokszor lehetetlennek tünö feladat.  Talán a különbözö neveltetés, a másféle szokások, vagy a másik érzéseit figyelemre sem méltató önzö viselkedés vezetett ide....Önismeret, a saját határaink, türöképességünk ismerete, a bátorság és némi vakmeröség kell hogy neki merjünk vágni az ismeretlennek. Lehet pár alkalommal elbotlunk, de aki  meg sem próbálja, hogyan nyerhet? 

   Gandiában rövidebb pihenés következett, jutott idönk tájékozódni a boltokban az árakról, utánajártunk pl mennyiért és milyen lakást lehet bérelni.

   Következö fejezetünkben a város bemutatása, pár érdekes történet után az lesz a kérdés, hogy találtunk-e vajon következö uticélt és ha igen hogyan.... na és ....Merre? :-)