Hunyd be a szemed, és lazulj el...gondolj azokra a dolgokra, amelyeket mindigis szerettél volna életedben...a párod,akivel ketten bármire képesek vagytok...a hely,ahol imádsz élni...az érzések, illatok, izek amiket napi szinten szeretsz érezni, az emberek,akik között szivesen és boldogan élsz....Én is ezt tettem...Elmesélem Neked a saját történetemet, történetünket, amit férjemmel élek át.
Ugy kezdödött...vagy folytatódott ...hogy egy kedves volt kolléganöm férjének meséltem egyszer Angliai életemröl. Sosem szerettem igazán, nem a kolléganöm férjét, hanem az Egyesült Királyságot, illetve magamat ott élni :-)....és.. mert oda költöznöm kellett. Én döntöttem igy, mégis kényszernek éreztem a 7 év alatt, szinte végig. Ö mondta nekem, tüzz ki egy idöpontot, amikor azt mondod magadnak majd, letelt a küldetésem-könnyen beszélt ö hiszen már sok küldetést teljesitett.
Mennyire benn tudunk ragadni évekig helyzetekben, döbbenetes, legalábbis én ezt tettem. Sok-sok pozitiv dolgot is adott persze az angliai élet, felszedtem egy magabiztos társalgási angol nyelv tudást, egy pár kilót, megismertem kedves férjemet és saját kis vállalkozást inditottunk el, sokat utazgattunk. Mégis valami miatt nem sikerült megtalálni azokat a dolgokat, amelyek engem személy szerint boldoggá tesznek. És akkor egyik külföldi utazásunk alkalmával teljesen elvarázsolt egy spanyol kis sziget, Menorca. Föleg a természet érintetlensége, a napsütés, a friss gyümölcsök a piacon, az emberek egyszerüsége, nyugalma, és közvetlensége. Napokon át csak járkáltunk miután "haza"érkeztünk Angliába...mindketten kicsit magunkba roskadva...miért csak üdülni járunk el egy évben 2-3 szor pár hétre..amikor ott is élhetnénk örökké, ahol igazán szeretnénk. Nagy fába vágtuk a fejszénket, szokásunkhoz hiven. Kitüztünk egy idöpontot, ami 2018 január elseje volt.
Miért is pont Ujév napja? Gondoltuk, Uj Év, Uj Élet. Bátraké a cseresznye. Rengeteg mindenfélén agyaltunk, pontosan merre, hogyan...amikor megszületett, hogy legyen az uj uticél Spanyolország. Lesz ami lesz elindulunk. Elinditottuk a szervezkedést, heteken át másról sem szólt az életünk, mint tájékozódni a netröl, különbözö csoportokat találni pl a facebookon, Spanyolországi Magyarok stb. Videofilmeket néztünk hasonló utazásokról, bátor emberekröl, akik neki mertek vágni, kockáztattak és végül megtalálták amit kerestek. Társalogtunk egy magyar párral, akik bringával járták be a világot 4 évig tartott a felfedezö utjuk. Olvastunk angolul, felvettük a kapcsolatot pár emberrel, akik már Spanyolországban élnek hosszabb ideje, vagy a közelmultban vándoroltak oda. Jópáran szivesen segitettek, tanácsokkal láttak el, sok-sok infót gyüjtöttünk össze, kb hogyan mennyiböl lehet ott élni, milyen lehetöségek vannak munkára, társasági élet stb stb.
Lezárni egy életet Magyarországon sem egyszerü, hát még akkor, ha magyarként már külföldi vagy...és onnan továbbállsz...Nos, valóban össze kellett kapni magamat, föleg a türelmemet, amiröl nem vagyok igazán hirös. Telefonálgatni, e-mail-eket küldeni, személyesen bemenni hivatalokba,autokat, kerti és szobai növényeinket eladni,minden butorunkat, személyes holmijainknak megbizható raktárt keresni...lista,lista...és ujabb lista...Megcsináltuk pár hét leforgása alatt.
Kitaláltuk férjemmel, jobb lenne elöször csak nézelödni, beszélgetni,kóstolgatni,informálódni olcsón okosban az adott országban...aztán majd kitalálunk vmit ujra...ahogy általában szoktunk. Összeül a családi kupaktanács, mármint ö és én...és meghozzuk a közös döntést. Közben jókat szórakozunk...elszinészkedjük mi fog következni...és indulhat a munka része a móka után :-)
Egyik nagy kutatásunk alkalmával találtunk egy nagyon érdekesnek tünö weboldalt....innen indultunk el.
