Ráhangoló

    Egy Richard Bach idézet jutott ma reggel eszembe - „Nem lehet olyan álom, amelynek az eléréséhez ne lenne elegendő erőd.” Elnézést, hogy erre emlékeztetlek, de köztudottan idönk limitált, tehát jobb szem előtt tartani az ilyen és ehhez hasonló „figyelmeztetéseket”. Nem azt szeretném sugallni ezzel, hogy pörögd át az életed, mint egy ringlispil...tanulj meg több hangszeren játszani, légy képes társalogni legalább 3-4 idegen nyelven, olvass könyveket, járj mindenféle tanfolyamra, egyetemre, ha lehet többre egy idöben, sportolj, és  légy a lehetö legprofibb, utazz a világban évente többször, katapultálj a világürbe....ez lehetetlenség. Állandóan gyötörjük magunkat ezekkel a soha -legalábbis egyszerre, egyidöben- el nem érhetö célokkal. Lépten nyomon elégedetlenek vagyunk magunkkal, az életünkkel..mindig több és más kell, mint ami éppen ott van, lehet csak egyetlen karnyújtásnyira tölünk...

   Nyilván életedben a legjobbat szeretnéd elérni magadnak és a kedves családodnak, ami baromira idilli....DE! Közben nem jutalmazzuk meg magunkat...és tudod mit? Én elkezdtem mostanában...varázslatos érzés! Megállsz néha, hogy megünnepeld magadat? Ha valamit elértél, véghezvittél?  Egy finom salátára, ebédre, sütire? Elmész és kirúgsz a hámból, kitalálsz magadnak  olyan programot, ami igazán boldoggá tesz? Ha így teszed,  az szuper, Te  boldog ember vagy! Te szereted magadat! És ha ezt sikerül elérni, nyugodttá tesz az érzés, mert ha harmóniában élsz önmagaddal és a környezeteddel ...azt mindenki látja ... sugárzod kifelé..nembeszélve a benned lévö belsö békéröl és csendröl. Ez  iszonyatosan kemény meló, de megéri!

Elsö napunk a „Paradicsomban”

   Óracsörgés...reggel....hajnali 8 óra :-)....nincs kapkodás, csak olyan komótos készülödés. Az utazás fáradalmaitól elzsibbadt végtagjainkat lassan próbáljuk újra mozgásba hozni, és lekináljuk magunkat reggelizni.  A svéd asztalon ami szem-szájnak ingere...minden megtalálható, házi májpástétom, avokádó krém, füstölt lazac, hajszálvékonyra szeletelt sonka, mortadella, chorizo-spanyol kolbász, tojás, érett és kenhetö házi sajtok, oliva olaj, paradicsom, paprika, tavaszi hagyma...szószok, kávé, tea, a kertböl narancs, mandarin, grapefruit ...és az egész konyha mint valami kisebb faloda.....Kézzel festett kis csészék...tányérkák....juuuujjj...ki ne csússzon a kezünkböl :-) Elsö reggeli, természetesen a böség zavara...illedelmes is szeretnél lenni, de éhes sem akarsz maradni...:-)

    Nem volt még idönk újra körbenézni a házat, örültünk, ha megtaláltuk a konyhát és odaérünk idöben reggelizni...imádom az ilyen tipusú házakat, tudod amikor kinyitod az egyik szoba ajtaját...átsétálsz ide...oda...és olyan, mintha már jártál volna ott...hát persze mert két ajtó nyilik....ajjajjjj....és még egy szoba, és már azt sem tudod hol vagy...én legalábbis...igen gyorsan el tudom vesziteni a fonalat :-)

Autókázás, bevásárlás

     Bepattantunk mindannyian Krisztina hatalmas paripájába és csupán 15 percet utaztunk miután Alhauren Al Grande-be érkeztünk, ami 24 ezer lakosú település, olyan tipikusan spanyol - több helyi emberrel beszélve itt egyformák a falvak...települések,...hm...bennünket lenyügözött, nemcsak a korszerü infrastruktúra, a tiszta terek, utcák, gondozott fák, cserjék, frissen ültetett virágok látványa, az emberek kedvessége, segitökészsége is.

    Szolgáltatások itt is megtalálhatók dögivel, mint fodrász, fogorvos, fodrász, fogorvos...és gyógyszertár,gyógyszertár...szó szerint...szóval hajvágás, fogfájás pillanatok alatt orvosolható- kisebb élelmiszer boltok, ruhaüzlet, müszaki üzletek, ingatlan irodák, és lottózók, bankok. Befújt a szél az egyik butikba - teljesen véletlenül :-), ahol angol és angolul beszélö alkalmazottakkal váltottam pár szót, míg párom próbált...:-)

....mesélték, hogy a „télen” döcögösebben megy a biznisz, és munkát találni is nehezebb. Nem ijedtünk meg :-)

  Denisz meghivott bennünket egy kávé - sütire a domboldalon fekvö kiülös teraszos Cafetériába, míg Krisztinára vártunk. Kérlek válassz egyet a vendégünk vagy :-)

  Késöbb visszagurultunk Coinba vásárolni, megnéztük mit hol lehet kapni. Jóval szinesebb, gazdagabbnak találtuk a kinálatot mint északon, árakat hasonlónak. Betértünk a henteshez, zöldségeshez - aki nagyrészben csak helyi termelök idény zöldség és gyümölcseit árulja -, helyi péktöl vásároltuk a rozskenyeret, amit igény szerint helyben felszeletelnek.

  Ebédre fehérborban sült nyúlpecsenye és burgonyakrokett került az asztalra, saláta és gyümölcs, majd szieszta következett, 2-5-ig lehetöség szerint minden nap. A friss narancs, grapefruit és mandarin ligetbe kiszabadultunk...és mint 2 kisgyerek akiknek elöször adnak édességet, úgy faltuk a fáról leszakitott lédús rostbombákat. Képzeld hallottuk, akinek nincs elég hely a kertjében, beoltja a narancsfát például citrommal, grapefruittal, és máris háromféle gyümölcsöt tud szüretelni. :-)

Dióhéjban az „új családról”

    Bemutatom Neked életünk új szereplöit. Pár szót ejtenék Krisztináról, a tulajdonosról, hogy el tudd képzelni. Közepes magasságú, átlagos súlyú 70 éves hölgy, vállig érö szöke haj, kék szemek, mosolygós, kedves arc. 23 évesen hagyta el Svédországot, mert unalmasnak találta. Ott ismerte meg elsö kubai férjét, akivel Spanyolországba költöztek, és a Zara cégnek dolgoztak, mint anyagbeszerzök, és divatáru üzleteik is voltak országszerte. Férje angol és távol keleti kapcsolattokkal rendelkezett, igy indult el karrierjük. Abban az idöben igen jó módúnak számitottak egy Rolls-Royce tulajdonosaként. Egy kislányuk született, Samanta, aki még csak 4 éves volt, amikor szülei elváltak.

    Válás után pár évvel megismerkedett második angol férjével, aki az IBM-nél dolgozott üzleti tanácsadó munkakörben és akivel bejárták a világot. Ha nem utaztak, akkor befektetésként házakat vásároltak és újitottak fel, majd adtak el Londonban. 35 évet éltek együtt, és hosszú, súlyos betegség után 5 éve veszitette öt el.

    Denisz a legújabb kapcsolata, 1 éve ismerték meg egymást az interneten keresztül.  49(!) év után vált el a feleségétöl. 4 hónapig tartó kemoterápiás kezelésen esett át, és vastagbél operációra vár - ami egy hét múlva esedékes. Krisztina megigérte neki, hogy nem hagyja el és támogatni fogja mindenben. Deniszröl röviden annyit, hogy hasonló korú, mint Krisztina, átlagos külsejü, jó humorú ember. Saját vállalkozást vezetett Angliában - háztartási gépszereléssel foglalkozó szervizhálózatot irányitott - , amit 2 éve eladott és vásárolt magának egy 5 szobás nyaralót 1 óra járásnyira Coin-tól. Minden lében kanál, szeret golfozni, vitorlázni, teniszezni, fallabdázni, egy hyperaktiv örök nyughatatlan személy.

   Krisztina lánya Samanta, 44 éves, angol tanár, egy nagy családi házban él 10 percre anyukájától, két kislánya van, 6-9 évesek.

Második napunk

  Másnap reggel elvittük sétálni Missy-t. Nem mondhatnánk, hogy élvezte, söt....amikor meglátta a pórázt....egy „viztócsa” rajzolódott ki alatta.... Valószinüleg azzal (is) bántalmazták szegénykét. Úgy látszott szívesen indul felfedezö útra...de pár száz méter megtétele után megfeszitette testét az út közepén, és nem mozdult. Lehajtotta a fejét, és mint aki valami rosszat tett a tüzre, bámulta a mögötte pöfögö autót...párom megemelte öt, és hazafelé irányba forditotta :-) Véleményünk szerint, ha 1-2 héten belül sem kezdi el élvezni a sétát, akkor nincs értelme tovább eröltetni.

  Fél 10-kor felkapott bennünket Samanta és már repültünk is hozzá tavaszi kert takaritást végezni. Igazi temperamentumos hölgy, gyerekei is tökéletes angol-spanyolt beszélnek és angol külön órára járnak az irás, olvasást gyakorolni hetente 2-szer 3 órában. Tanit egy magániskolában és saját tanitványaival is büszkélkedett nekünk, akiknek általában csoportos oktatást tart otthonában. Hetente kétszer jógára jár és próbál odafigyelni a táplálkozására, ahogyan édesanyja is, csak minöségi alapanyagokból válogatnak. Mivel évek óta egyedülálló ezért a 3 szobás házát amit focipálya nagyságú kert is körbeölel, már nem marad ideje és energiája rendbetenni.

     4 óra elteltével hazaszállitott bennünket és összedobtam egy paprikás burgonyát- az itteni füstölt kolbászt chorizo-t használtam, ami hasonlit a magyar kolbászunkhoz :-). 

   Krisztinával izlésünk  megegyezik, szereti a magyar konyhát, többször járt Budapesten is...és imádja a savanyú káposztát, túrót, pirospaprikát, használja fözéshez, sütéshez...baracklekvárt is felfedeztem a kamrában a száritott füszernövényei között. Tudtad, hogy a ma már természetesnek vett és könnyen beszerezhetö füszerek a középkori Európában a legdrágább élelmiszernek számitottak? Nála is felbukkant a polcokon még az öskorból származó füszer is :-) Szereti begyüjteni az érdekes dolgokat, és nem kidobni- most emberére akadt....:-)

   Általában próbálja beszerezni a legjobb minöségü, helybeliek által termelt  konyhai hozzávalókat. Az egyik alapterméket, az olivaolajat a barátnöjétöl vásárolja, 6 literes kannákban, amiért 60 Eurót fizet.

  Ez a frissen szedett olivabogyó elsö préseléséböl hidegsajtolással készül, friss „zöld” illatú, aromadús, megörzi antioxidáns – és vitamintartalmát, adalékanyagot nem tartalmaz. Gyakran használja salátákhoz, főzéshez, bagettel vagy pirítóssal mártogatva, sózva, paprikával, sajttal, fokhagymával, előételként, étvágygerjesztőként, vaj és margarin helyett. Hallottad, hogy az olívaolajat sütéshez is jobb használni, mivel 210 fokon kezd égni, a napraforgóolaj 170 C-on , így lényegesen tovább használható, ami némileg ellensúlyozza a magasabb árát.

  Szerencsére imádták a magyar eledelt, kétszer is lakomáztak belöle, ami pozitiv elöjele annak, hogy szeretni fogják a föztömet :-) Jövö héten Denisz a kórházban fog tartózkodni, tehát a különleges gasztronómiai élményröl nekem kell gondoskodni. :-) 

Konklúzió

   Meglátásunk szerint a jelenlegi lakóhely Krisztinának  hatalmas. Férje elvesztése után minden a nyakába szakadt, képtelenségnek bizonyult napi-heti szinten top-on tartani  a birtokot. Aki már élt vagy jelenleg is kertes házban él, tudja, hogy rendszeres gondozás, karbantartás szükséges, ami sokszor két söt akár több embernek is nehezen megy. Aztán ha elkezdödik a folyamat, fáradtság, elhanyagolás,  és  szinte észrevétlenül kicsúszik a kezedböl...elveszíted az uralmad az irányitás fölött. Biztosan van az a pénz, amivel rendben tartható...

   A másik észrevétel, hogy számunkra néha felfoghatatlannak tünö összegeket - jó pár millió Eurot sikerült embereknek "összespórolni " egy élet munkája alatt.  Ami szomorúsággal és döbbenettel tölt el, az hogy nagy mennyiségü ételt, rengeteg felesleges tárgyat, ruhát  vásárolnak, amiket sosem használnak! Nemcsak itt, hanem több helyen tapasztaltuk, hogy a földek nagy része kihasználatlan, házakat vettek meg befektetésnek és válik az enyészeté, mivel évek óta nem látogatják. A gyümölcsök 80 százaléka a fákon marad, vagy alatta...sajnos nagy részük gyorsan romlik, és emiatt szállitása nem megoldható külföldre, csak a helyi piacokra.

  Ahogy csökken az energiád szervezni, leülni...átnézni, organizálni...csak gyüjtöd..és szaporodnak, sokasodnak a soha fel nem bontott csomagok, a lejárt élelmiszerek stb. Hihetetlen látni, hogy emberek mekkora pénzösszegeket tapsolnak el a boltokban, csak  a napi étkezésre....Magyarországon sok-sok ember havi keresete....egyetlen nap alatt....pff....:-(

    A mi jelenlegi életünk fejenként 2 böröndböl és egy hátizsákból áll, és ennek ellenére sem szenvedünk hiányt semmiböl. Elgondolkodtató számunkra, vajon mennyi felesleges holmit örzünk az angliai raktárban.....

  A következö részben elmeséljük, hogyan oldottuk meg a hajvágást, milyen tipusú munkákkal telnek napjaink és egy igazán izgalmas vad túránkról ejtünk szót, valamint lehetöségünk nyilt meglátogatni egy festöi szépségü kis városkát is.....:-)