Mielött folytatnám történetünket, szeretnék megosztani veled egy pár részletet, a további könnyebb érthetöség érdekében. Angolul társalgási szinten beszélünk, ahogyan irtam is az elözö részekben, spanyolul elkezdtünk tanulni, 4 hónapon keresztül még Angliában, napi 2-3 órácskát, spanyol anyanyelvü tanárral.  1 órát skype-on, utána szótanulás, gyakorlatok önállóan, vagy csoportban...párommal :-), néhány jó kis spanyol nyelvü szappanopera angol felirattal, vagy fordítva, csakis amiatt, hogy legalább szoktassuk a füleinket, szemeinket ehhez az igen temperamentumosnak tünö nyelvhez :-) Megkértem a spanyol tanárnöt, Rosát, akit egy ingyenes oldalon találtam "véletlenül" -Conversation Exchange az oldal neve-hogy próbáljunk a mindennapi beszédre fókuszálni. Nem szeretnék sokat bibelödni a nyelvtannal és a millio gyakorlattal, mert angolul is ezt tettem és öszintén szólva már a reptéren megbuktam az elsö eladó által hozzám intézett kérdésénél. Olvastunk sokat a felkészülési idönkben arról is, amit okosok már megtapasztaltak elöttünk, és megosztották, tanácsolták...hogy több host-ra jelentkezz, ha pl hosszabb utra készülsz, legalább az elsö 3 hely legyen elöre lefoglalva, a "bármi történhet esetére". Megsugom, hogy mi nem tettük, biztosak voltunk emberünkben, szimpatikusnak tünt mindkettönknek, többször is keresett bennünket önszántából telefonon, mindig jól elbeszélgettünk. Megigérte, addig maradunk, ameddig csak akarunk és megjegyzem, hogy jó emberismerönek tartom magam.... Megállapodtunk  férjemmel még az indulás elött, ha már akár csak az egyikünk nem lesz boldog ahol éppen dolgozunk, akkor lépünk és keresünk egy másik környéket természetesen.

Leila, David  titkárnöjével egyeztettünk spanyolul, hogy egy mustársárga terepjáróval fog Denia föterére értünk jönni este 6 órára. Vicceskedtünk is férjemmel, hogy mi lesz, ha csak elküld egy üzenetet számunkra, hogy - spanyol szokás szerint "mañana" -ejtsd manyána-azaz holnap- jövök csak. Letöltöttük a whatsapp alkalmazást a telefonunkra még Angliában, mert értesüléseink szerint itt, Spanyolországban ez a trendi, rengetegen ezt használják kommunikálni, hasonló mint a skype,vagy viber....Alicantéból másfél óra buszozás  után elértük a kitüzött célállomást, begyüjtöttük a kuffereinket és elkezdtük keresgetni a mustársárga verdát.....jójó nem huzom tovább az idöt...ott volt az autó igen..igen.....csak soför nélkül...:-) Kis várakozás után megérkezett a hölgyemény is, aki eredetileg brazil,-érdekességképpen jegyzem itt meg, hogy az egyetlen dél-amerikai ország, ahol portugálul beszélnek- szóval Leila folyékonyan beszélt spanyolul is, ellenben egyetlen szót sem tudott angolul. Ahhoz képest, hogy senki nem értette a másikat, mindannyian boldogok voltunk...mi angolul ö spanyolul folytattuk a társalgást :-) valahogyan mindig az angol jött a nyelvemre...gondolhatod...Próbáltuk kitalálni,mit kérdezhet..milyen volt az ut? Fáradtak, éhesek vagytok? Aztán kiderült, dehogyis azt kérdezte...hanem próbálta elmagyarázni, hogy mennyire tiszták és jókedvüek vagyunk...Ez a megjegyzés szöget ütött a fejünkbe, milyenek lehettek a többiek akik elöttünk érkeztek. Pár szót sikerült elkapni és azokból az apró mozaikokból kitalálni, vajon egyáltalán miröl beszélhet "fönökünkkel" , aki ugyebár Thaiföldön szundizott éppen, és akit azonnal szükségesnek érezte felhivni még az autóból vezetés közben :-) Integetve üdvözöltük David-ot, aki arról tájékoztatott röviden, hogy jövö héten találkozunk személyesen, addig érezzük jól magunkat,és megigérte, hogy  telefonon tartjuk a kapcsolatot. Elöljáróban kifejtette,hogy a ház lehet kicsit rendetlennek tünik kivülröl, a munkálatok folynak, lesz majd biokert, állatok a késöbbiekben...tetszés szerint lehet majd dolgozgatni, elsö pár napban csak lazitsunk.... a szobánkat elökészitették az éppen itt jótékonykodó angolok...elmondása szerint egy házaspár :-) 10 perc után megérkeztünk egy hatalmas kapuhoz, amit egy lélekszakadva rohanó  mosolygós arcu spanyol melós kitárt nekünk, beintett egy "hola"-t-ejtsd ola- hello- és eltünt. ... egy hosszabb magánut vezetett a házikóhoz.

A házikó...ami egy 9 szobás villa volt több száz négyzetméteren, valamint hozzá tartozott még egy hatalmas kert is...képzeld el, hogy romokban állt az egész terület..szó szerint, kívül - belül.

Egy 40 év körüli angol házaspár fogadott bennünket, és valahonnan elöbujt két  2-3 év körüli apró, hosszu haju fiucska is, amit David elfelejtett megemliteni. :-). Csodás, legalább soha nem leszünk egyedül konstatáltuk, amire reagáltak, hogy egyáltalán nem, mert itt lakik a házban még egy 72 éves férfi is, Vito, aki eredetileg portugál...kicsit beszél spanyolul..ajjajjjajj...bonyolódtak a dolgok..mert portugál leckét nem vettünk ugyebár :-) Megkérdezték, hogy kérünk-e valami eröset,mielött megmutatják a "lakosztályunkat"? Huhhhhaaa....itt már kezdett a történet sántitani..de nem érdekelt, mert mi választottuk, a saját döntésünk következményeit nekünk kell vállalni, egyébként is este volt már....A szobánkba érve kissé ledöbbenve, azért még mindig nevetve vettük tudomásul, hogy ilyen a zsákbamacska, nem ennek a szobának a képe volt a neten. :-) 

Böröndjeinkkel megtöltöttük a kis szobát, majd forró tusolással enyhitettük az utazás fáradalmait.  Angol "munkatársaink" megleptek bennünket egy vegetáriánus vacsorával, sütöben sült -ratatouille-francia lecsóval -töltött burgonyával. Felhörpintettünk egy kis spanyol borocskát, kócos haju lurkóik körülöttünk kergetöztek, majd 10 óra körül ágyba parancsolta öket apukájuk. Meginterjuvoltuk a szülöket Stephany-t és Anthony-t, a házban lévö szokásokról, a napi kötelezö 5 órás munkáról stb. Közölték velünk, hogy hétfötöl pénteking érkezik még 2 munkás is napközben, akikkel együtt illik melózni és ebédelni, a munka és a munkatempó is igen laza... 

Kiváncsi vagyok, hogy milyen kérdések vetödnének fel benned, és Te mit, miket kérdeznél meg ettöl a házaspártól, ha lehetöséged lenne........Miért jöttetek egy építkezésre 2 pici gyerekkel? Mióta vagytok itt és egyáltalán uton, meddig tervezitek még a kalandozásotokat? Milyen cél,célok elérését tüztétek ki  ezzel az utazással? Hogyan érzitek magatokat? Nehéznek érzitek-e nagyszülök és minden egyéb segitség nélkül a gyerekek gondozását, nevelését? Hogyan gazdálkodtatok eddig? Történt-e valami váratlan dolog mióta elindultatok Angliából, és ha igen, hogyan oldottátok meg? Milyen állást töltöttetek be, vissza tudtok-e menni hasonló állásba és egyáltalán szeretnétek-e?

Összefoglalom röviden, mert mi bizony feltettük nekik ezeket a kérdéseket, egytöl egyig :-) Londonból egy kétszobás hiteles lakásból érkeztek Spanyolországba 9 hónappal ezelött,amit jelenleg kiadtak egy párnak pontosan egy évre, szerzödéssel. Rendezvény szervezök voltak, elmondásuk szerint az utolsó havi fizetésükböl-cirka 4000 font-1,5 millió forint-indultak el, és azért a két pici gyerekkel, mert minden ismerösük arról panaszkodott, hogy mióta gyerek van, nem tudnak eljutni sehová, és ök meg szerették volna megmutatni nekik, hogy igenis lehetséges. 15 éves(!) Peugeot kombijukkal utazgatnak egyik cimröl a másikra, amivel már többször volt kisebb probléma, természetesen váratlanul :-), de szerencséjükre a házigazdák ismerösei segitettek orvosolni, viszonylag olcsón. Tervük volt elsösorban bejárni  Spanyolországot, megismerni az itt élö embereket, kultúrájukat, és másodsorban találkozni, együtt élni és dolgozni más országból érkezö önkéntesekkel, amit hellyel közzel véghez is vittek. Eddig 8 helyen dolgozgattak, fügelekvárt készitettek, biofarmon munkálkodtak egy házaspárnál, olivabogyót, avokádót, narancsot szedtek, gyerekekre vigyáztak, mellette szabadidejükben angolul tanitottak, valamint massziroztak kis zsebpénzért stb.stb. Sokszor fárasztónak érzik két kisgyerekkel az utazást, akik nevelését felváltva oldják meg az ut folyamán, egyikük délelött dolgozik, másikuk délután. Hétvégén szombaton szintén ez a felállás, csak volunteer munka nélkül és addig tudnak töltekezni, olvasgatni, sportolni, én idöt csinálni saját maguknak. A vasárnap pedig mindig közös, egy elöre megtervezett helyre kiruccan a család. A "rat-race"-t a mindennapi taposómalmot unták meg, a londoni dugókat, a zsufolt metrokat, a tömeget az üzletekben, éttermekben, ezért indultak utnak, egy kicsit szabadon élni  számlák nélkül. Elötte is rendszeresen utaztak, több mint 25 országban jártak, akkor még gyerekek nélkül. Eddig 3000 fontot költöttek el, nagyrészt benzinre,  kajára, néhány orvosságra, egyéb útközben felmerülö apróságra. A szülök eddigi tapasztalatai alapján rengeteg uj, fantasztikus élményben volt részük és föként rájöttek mennyire alap dolgokon milyen boldogan lehet élni. Meg szerették volna ismerni saját gyermekeiket, sok-sok hasznos, minöségi idöt tölteni velük. Terveik szerint bár vissza tudnának menni hasonló munkakörbe, valami sokkal lazább, kötetlenebb életröl és kertes házról álmodoznak.....Szóval barátságos kapcsolatnak indult.......

Hunyd be a szemed, és lazulj el...gondolj azokra a dolgokra, amelyeket mindigis szerettél volna életedben...a párod,akivel ketten bármire képesek vagytok...a hely,ahol imádsz élni...az érzések, illatok, izek amiket napi szinten szeretsz érezni, az emberek,akik között szivesen és boldogan élsz....Én is ezt tettem...Elmesélem Neked a saját történetemet, történetünket, amit férjemmel élek át.

Ugy kezdödött...vagy folytatódott ...hogy egy kedves volt kolléganöm férjének meséltem egyszer Angliai életemröl.  Sosem szerettem igazán, nem a kolléganöm férjét, hanem az Egyesült Királyságot, illetve magamat ott élni :-)....és.. mert oda költöznöm kellett. Én döntöttem igy, mégis kényszernek éreztem a 7 év alatt, szinte végig. Ö mondta nekem, tüzz ki egy idöpontot, amikor azt mondod magadnak majd, letelt a küldetésem-könnyen beszélt ö hiszen már sok küldetést teljesitett.

Mennyire benn tudunk ragadni évekig helyzetekben, döbbenetes, legalábbis én ezt tettem.  Sok-sok pozitiv dolgot is adott persze az angliai élet, felszedtem egy magabiztos társalgási angol nyelv tudást,  egy pár kilót, megismertem kedves férjemet és saját kis vállalkozást inditottunk el, sokat utazgattunk. Mégis valami miatt nem sikerült megtalálni azokat a dolgokat, amelyek engem személy szerint boldoggá tesznek. És akkor egyik külföldi utazásunk alkalmával teljesen elvarázsolt egy spanyol kis sziget, Menorca. Föleg a természet érintetlensége, a napsütés, a friss gyümölcsök a piacon, az emberek egyszerüsége, nyugalma, és közvetlensége. Napokon át csak járkáltunk miután "haza"érkeztünk Angliába...mindketten kicsit magunkba roskadva...miért csak üdülni járunk el egy évben 2-3 szor pár hétre..amikor ott is élhetnénk örökké, ahol igazán szeretnénk. Nagy fába vágtuk a fejszénket, szokásunkhoz hiven. Kitüztünk egy idöpontot, ami 2018 január elseje volt. 

Miért is pont Ujév napja? Gondoltuk, Uj Év, Uj Élet. Bátraké a cseresznye. Rengeteg mindenfélén agyaltunk, pontosan merre, hogyan...amikor megszületett, hogy legyen az uj uticél Spanyolország. Lesz ami lesz elindulunk. Elinditottuk a szervezkedést, heteken át másról sem szólt az életünk, mint  tájékozódni a netröl, különbözö csoportokat találni pl a facebookon, Spanyolországi Magyarok stb. Videofilmeket néztünk hasonló utazásokról, bátor emberekröl, akik neki mertek vágni, kockáztattak és végül megtalálták amit kerestek. Társalogtunk egy magyar párral, akik bringával járták be a világot 4 évig tartott a felfedezö utjuk. Olvastunk angolul, felvettük a kapcsolatot pár emberrel, akik már Spanyolországban élnek hosszabb ideje, vagy a közelmultban vándoroltak oda. Jópáran szivesen segitettek, tanácsokkal láttak el, sok-sok infót gyüjtöttünk össze, kb hogyan mennyiböl lehet ott élni, milyen lehetöségek vannak munkára, társasági élet stb stb.

Lezárni egy életet Magyarországon sem egyszerü, hát még akkor, ha magyarként már külföldi vagy...és onnan továbbállsz...Nos, valóban össze kellett kapni magamat, föleg a türelmemet, amiröl nem vagyok igazán hirös. Telefonálgatni, e-mail-eket küldeni, személyesen bemenni hivatalokba,autokat, kerti és szobai növényeinket eladni,minden butorunkat, személyes holmijainknak megbizható raktárt keresni...lista,lista...és ujabb lista...Megcsináltuk pár hét leforgása alatt.

Kitaláltuk férjemmel, jobb lenne elöször csak  nézelödni, beszélgetni,kóstolgatni,informálódni olcsón okosban az adott országban...aztán majd kitalálunk vmit ujra...ahogy általában szoktunk. Összeül a családi kupaktanács, mármint ö és én...és meghozzuk a közös döntést. Közben jókat szórakozunk...elszinészkedjük mi fog következni...és indulhat a munka része a móka után :-)

Egyik nagy kutatásunk alkalmával találtunk egy nagyon érdekesnek tünö weboldalt....innen indultunk el. 

Második fejezet :-) 2018. február 18. Vasárnap

Bocsánat, ha lesz kis kavarodás itt, mert valami apró részletet természetesen nem vettem figyelembe az oldalon...és lehet ezt fogja elsö fejezetnek venni...meglátjuk. Ez a technika, néha tul magas nekem, képtelenség követni...:-)

Érdekesnek tünö weboldal.- itt tartottunk mult héten..hmmm...van egy jó pár belöle, de kiválasztani a kedvedre valót, az azért valljuk be nem könnyü feladat. Na de ki szereti az egyszerü, átlátszó, megszokott, kiszámitható dolgokat? Nem én, nem mi, az biztos, mármint nem állandóan. Ami érdekelt bennünket, hogy minél olcsóbban megismerni a kitüzött országot, az ott élö emberek szokásait, gyakorolni a nyelvüket, megkóstolni és megtanulni elkésziteni tradicionális ételeiket. Szóval átolvasgattunk egy pár sztorit, és ráakadtunk egy Workaway.info nevü oldalra, van még hozzá sok-sok hasonló...pl Helpx, WWOOF, de nekünk ez tünt a legszimpatikusabbnak. Emellett döntöttünk végül. Befizettük a regisztrációs dijat egy évre, 40 font körül volt, szépen sorjában kitöltögettük az adatlapot, feltöltöttünk pár jópofa fotót magunkról, és elkezdtünk irogatni az ott található számunkra érdekesnek tünö embereknek. Megnézheted regisztrácio nélkül is, csak nem tudod felvenni a kapcsolatot az ott hirdetö emberekkel.

Ha még nem hallottál soha ezekröl az oldalakról, akkor nagyjából elmondom mi is ez. Magánszemélyek, párok, családok, regisztrálhatnak ide, akik szivesen "befogadnak" bárkit ,aki-vagy akik számukra megfelelönek tünnek, szállást és teljes ellátást adnak a munkádért cserébe, a világ bármely táján. Ez a weboldal ad a legszélesebb spektrumban lehetöséget önkéntes munkára, dolgozhatsz csoportban,több önkéntessel egy farmon, épitkezésen, panziókban és még sok-sok izgalmas helyen. Megtanulhatod például a kerámia készités csínját, binját, lehetsz babysitter, taníthatsz angolt, gondozhatsz állatokat, ameddig a család nyaral valahol, és még sok-sok tevékenységet. Lehet értékelni a szállásadókat, és ök is értékelhetik a te munkádat, amit aztán el lehet olvasni, ha például továbbmész a következö "host"-ra azaz vendéglátóhoz-33277 vendéglátó van fenn az oldalon jelenleg, most néztem meg. Általában fel van sorolva milyen nyelveken beszélnek az adott helyen, és te eldöntheted, például Görögországba szeretnél nyaralni, de nem a tengerpartos, turistás része érdekel, hanem meg szeretnéd kicsit ismerni egy görög család életét, akkor mást sem kell tenned, mint felvenni velük a kapcsolatot, lefixálni az idöpontot, hogy két hétre szeretnél Athén környékén üdülni, általában látható pontosan melyik városban élnek, és napi maximum 5 óra munkáért cserébe hétfötöl péntekig, hétvégéd mindig szabad, és bejárhatod az egész környéket, csupán az utazási költségeidet kell állnod. Ha te szeretnél valakit, aki a kutyáidat, macskáidat, hörcsögeidet eteti, virágaidat locsolja neked, ameddig te üdülsz valahol, szintén kinézel magadnak valami jó referenciákkal rendelkezö embert, párt, és ök megteszik neked, csupán a hütödet kell feltölteni. Lehet bizarrul hangzik elöször, de müködik már évek óta, az önkéntes munka ezen fajtája.

Ezeket tudomásul véve, egyszerü, gondoltuk, mi baj lehet belöle...szokásomhoz hiven elküldtem legalább 30 levelet, biztos ami tuti...és vártunk...ki fog válaszolni, kinél van éppen üresedés, és éppen két ilyen jóképü, szeretetreméltó jóembereket keres,mint mi vagyunk. Éppen befejeztem az aznapi pilates gyakorlat sorozatomat, amit már a felkészülési idöszaknak neveztem el....emlékszel...pár kg tulsuly..:-) ...szval ellenöriztem jött-e vmi válasz...hiszen már pár órája elküldtem a leveleket...semmi...

Viszont....másnap reggel jött egy üzenet. Egy spanyol pasi irt, hogy szüksége van segítségre. Ellenöriztem, irtam-e neki, de nem szerepelt a listámon, ami azt jelentette, hogy akkor ö irt nekünk elöször. Nagyszerü, gondoltuk, egyeztettük pontosan mi is az elképzelése, milyen a szállás, és az étkezésröl is kérdeztük. Jeleztem neki, hogy szeretnénk vele skype-on is beszélni, amire pár napon belül sort is keritettünk. Egy igazi üzletembernek tünt,aki a feltett kérdéseinkre pontosan kielégitöen válaszolt, a szobánk nem luxuslakosztály lesz közölte, van használható fürdöszoba, meleg víz...Kajáról naponta háromszor gondoskodik,jo ha tudok fözni,mert ö paellát fog késziteni nekünk péntekenként, a többi a mi dolgunk...elküldjük a bevásárló listát, és ö 1-2 napon belül beszerez mindent, amire szükségünk van. Átnéztük a véleményeket róla, csupa pozitiv. Kinek nem tetszik ez az ötlet?Komfortzónát elhagyjuk gondoltuk...jó lesz ez nekünk, kaja szállás ingyen...az utazás költségeit mi álljuk. A helyet google map-en ellenöriztük, Sherlock Holmes és Miss Murple kinyomozta, hogy uriemberünknek 3 étterme van, belvárosi övezetben, ami jól is jöhet a közeljövöben...indulásnak. 

Összepakoltunk 4 böröndnyi hacukát, munkás ruhát, pár nagyon alap dolgot, mert sajnos a hálószobát nem tudtuk magunkkal huzni, fürdöszobástul...pedig mennyivel egyszerübb lett volna az egész :-). Feltünt mennyi felesleges dolgot vásárolunk életünk folyamán, amit alig használunk,vagy hordunk, de akkor abban a pillanatban olyan nagyon fontosnak tünnek. Ezuton is nagyon nagy hála és köszönet annak a csodálatos pár embernek, akik segitettek nekünk "önkéntes" munkaként, fizetség nélkül az angliai lakásunkból a raktárba cipelni a butorainkat,és személyes tárgyainkat, István, Szilvi és Imran. Csodálatos, hogy ilyen jóhiszemü, segitökész emberek még vannak...:-)

Megrendeltük a repülöjegyeket december 31-ére, kedves magyar szomszédaink Enikö és Dávid kiszállitottak bennünket a repülötér melletti hotelbe Nottinghambe. Könnyes bucsut vettünk egymástól, és elfoglaltuk a szobánkat. 

Másnap reggelre taxit rendeltünk a hotel elé pontosan fél 8-ra. Társalgok a soförrel, boldog uj évet kivánunk neki, majd kiderül Madridból jött és Angliában él már 5 éve, még pár évet tervez és aztán irány haza a napsütésbe. Jó szerencsét kívánt nekünk, és becsekkoltunk....hüvös..esös..borongós idö volt, mint általában......

Délután 1 óra magasságában már sütött a napocska ezerrel...de még mennyire...aaahhhh...imádtuk...énekeltünk az uton..huztam az átkozottul nehéz két tulsulyos böröndömet,  plusz a hátizsákomat..de kit érdekelt minden...uj év uj élet juhhhéééjjj!!!Landoltunk, itt vagyunk, megérkeztünk! Bármi lesz is vissza már nem akarunk menni, itt kell helytállni.

Megbeszéltük elöre a spanyol fickóval, Daviddel, mikor érkezünk pontosan Déniába, -aki éppen Thaiföldön süttette a hasát a fiával-, és ö megigérte, hogy  odaküldi a titkárnöjét egy nagy autóval, a fötéri buszmegállóba. Kicsit ott volt a para, mi történik akkor, ha lazán nem jön elénk senki, elfelejtenek..de tudtuk a cimet, és gondoltuk ha minden kötél szakad, akkor lefütyülünk egy taxit és elcipeltetjük magunkat a tett helyre. :-)